Mint tavaly év végén is, most sem maradhat el az évértékelő. Sok olyan dolog történt, amit érdemes megemlíteni, és nem csak átsuhanni rajta, és feledésbe hagyni. Tudom, hogy egyszer úgyis mindent elfelejt a világ, de amíg élünk, jó megemlékezni az ilyen dolgokról. Fájó szívvel búcsúzom az évtől, de annál boldogabban köszöntöm a 2017-es évet. Már a határidő naplómat is sikerült beszereznem, és most, a karácsonynak köszönhetően, könyvekből sincs kevés.
Mint sok másik ember is, én is megszoktam fogadni dolgokat év elején, nem is keveset írtam fel a noteszomba, na de hogy sikerült-e betartanom mindet? Nem fogok hazudni, már számát se tudom mennyiszer vágtam sutba a fogadalmaimat, és élveztem csak úgy az életet. És nem is bántam meg. Ez van, élvezni kell az életet, nem tarthat vissza minket a boldogságtól egy ilyen dolog sem. (Hű de buzdítóra sikeredett ez a bekezdés :D) Nem, nem azt mondom, hogy a fogadalmakat felesleges megtenni, mert igenis jó, ha van, ami irányt ad az életünkben. Nálam ilyen volt az, hogy többet, és jobban fogok tanulni, és sikerült is, bár évkezdésnél kissé nehéz volt belerázódni (kőkemény két hónap :D), de végül megérte.
Nagyon sok dolog történt a blog életében is: Meglett az első blogszülinapunk májusban, és így év végére 3 követővel gazdagodtunk. Tudjátok, hogy semminek sem tudok jobban örülni, mint amikor valakinek tetszik, amit írok, esetleg segíthetek is vele. Nekem ez nagyon sokat jelent, de nem akarok ennyire érzelgősnek tűnni, még ha az is vagyok. :D
De nem csak ennyi történt (és most nem arra célzok, hogy mennyi design változáson esett át az oldal). Tavasszal bővült a blog egy társszerkesztővel, Jessica Robertson csatlakozott hozzám, aki mára már az egyik legjobb barátnőm. Nem tudom mennyi hosszú Skype beszélgetésen vagyunk túl, és neki nem csak a LoL-os eredményeim elérését köszönhetem, hanem bármikor kiönthettem neki a szívem. Szóval Jessica, ha ezt olvasod, nagyon köszönöm neked ezt a csodálatos évet! (Egyébként ezt neki nem győzöm mondani, szóval még itt is említést kell rá tenni) Persze még a többi barátnőmnek is köszönöm, hogy velem voltak! (itt most nem teszek névleges említést, tudja az, akiről szó van:)
Akik miatt még érdemes volt végig élni ezt az évet, az a családom, hogy mindig itt voltak velem, és támogattak. Hálás vagyok azért, mert ilyen jó családom van.
Év elején eljutottam Hajdúszoboszlóra, ami számomra sokat jelentett, hisz az a hely, egyszerűen varázslatos (és így utólag azt se bánom, hogy tesómmal voltam egy szobába, mert sokat nevettünk). Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy megint lehetőségem nyílik oda elmenni.
Márciusban elmehettem egy felsőbb osztállyal Erdélybe, ami a hideg ellenére is csodálatos volt, egyrészt a helyismeretem is bővült, meg a tudásom is, és majd 2017-be az osztályommal is megtehetem azt a hosszú utat, ami már nagyon várok.
Év végén még volt egy osztálykirándulásunk Budapesten, ami két részes volt, hiszen egyszer áprilisban mentünk, másodszor, pedig szeptemberben.
Aztán nyáron kétszer is jártam Balatonon, egyszer az iskolával, másodszor meg a családdal látogattunk el.
Nagy élmény volt nyáron, hogy anyával mászkálhattunk kicsit Budapesten (egészen három napot), amíg a fiúk a Hungaroringen ültek. Különösen élveztem a Metrózást, bár ahol nagy volt a mozgólépcső, ott rendesen beparáztam, hisz nem elég, hogy mozog, de még magasan is volt. Tudni, kell rólam, hogy nem nagyon csípem a mozgólépcsőket, de ízlések és pofonok.
Az iskola miatt már nem igazán volt időm az efféle élmény gyűjtésre, maximum információt gyűjthettem a tanórákon. A hideg idő miatt el is kaptam pár betegséget, és egy (az osztálytársaim elmondása szerint) nagyon jó osztálybulit hagytam ki.
December elején sikerült rávennem a szüleimet, hogy utazzunk fel Pestre, hogy végre találkozhassak a Blogger társaimmal, egy korizás keretében a műjégpályán. Nagyon jól szórakoztunk, és még pozitívum, hogy egyszer sem estem fel, annak ellenére, hogy már három éve nem voltam jégen.
Nos, ennyi lett volna, bocsánat, hogy kissé összeszedetlen lett, de most így a készülődés közepette nehéz volt összegyűjteni ezeket. Kívánok nektek Jó élményekben gazdag új évet!
Nagyon sok dolog történt a blog életében is: Meglett az első blogszülinapunk májusban, és így év végére 3 követővel gazdagodtunk. Tudjátok, hogy semminek sem tudok jobban örülni, mint amikor valakinek tetszik, amit írok, esetleg segíthetek is vele. Nekem ez nagyon sokat jelent, de nem akarok ennyire érzelgősnek tűnni, még ha az is vagyok. :D
De nem csak ennyi történt (és most nem arra célzok, hogy mennyi design változáson esett át az oldal). Tavasszal bővült a blog egy társszerkesztővel, Jessica Robertson csatlakozott hozzám, aki mára már az egyik legjobb barátnőm. Nem tudom mennyi hosszú Skype beszélgetésen vagyunk túl, és neki nem csak a LoL-os eredményeim elérését köszönhetem, hanem bármikor kiönthettem neki a szívem. Szóval Jessica, ha ezt olvasod, nagyon köszönöm neked ezt a csodálatos évet! (Egyébként ezt neki nem győzöm mondani, szóval még itt is említést kell rá tenni) Persze még a többi barátnőmnek is köszönöm, hogy velem voltak! (itt most nem teszek névleges említést, tudja az, akiről szó van:)
Akik miatt még érdemes volt végig élni ezt az évet, az a családom, hogy mindig itt voltak velem, és támogattak. Hálás vagyok azért, mert ilyen jó családom van.
Év elején eljutottam Hajdúszoboszlóra, ami számomra sokat jelentett, hisz az a hely, egyszerűen varázslatos (és így utólag azt se bánom, hogy tesómmal voltam egy szobába, mert sokat nevettünk). Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy megint lehetőségem nyílik oda elmenni.
Márciusban elmehettem egy felsőbb osztállyal Erdélybe, ami a hideg ellenére is csodálatos volt, egyrészt a helyismeretem is bővült, meg a tudásom is, és majd 2017-be az osztályommal is megtehetem azt a hosszú utat, ami már nagyon várok.
Év végén még volt egy osztálykirándulásunk Budapesten, ami két részes volt, hiszen egyszer áprilisban mentünk, másodszor, pedig szeptemberben.
Aztán nyáron kétszer is jártam Balatonon, egyszer az iskolával, másodszor meg a családdal látogattunk el.
Nagy élmény volt nyáron, hogy anyával mászkálhattunk kicsit Budapesten (egészen három napot), amíg a fiúk a Hungaroringen ültek. Különösen élveztem a Metrózást, bár ahol nagy volt a mozgólépcső, ott rendesen beparáztam, hisz nem elég, hogy mozog, de még magasan is volt. Tudni, kell rólam, hogy nem nagyon csípem a mozgólépcsőket, de ízlések és pofonok.
Az iskola miatt már nem igazán volt időm az efféle élmény gyűjtésre, maximum információt gyűjthettem a tanórákon. A hideg idő miatt el is kaptam pár betegséget, és egy (az osztálytársaim elmondása szerint) nagyon jó osztálybulit hagytam ki.
December elején sikerült rávennem a szüleimet, hogy utazzunk fel Pestre, hogy végre találkozhassak a Blogger társaimmal, egy korizás keretében a műjégpályán. Nagyon jól szórakoztunk, és még pozitívum, hogy egyszer sem estem fel, annak ellenére, hogy már három éve nem voltam jégen.
Nos, ennyi lett volna, bocsánat, hogy kissé összeszedetlen lett, de most így a készülődés közepette nehéz volt összegyűjteni ezeket. Kívánok nektek Jó élményekben gazdag új évet!
.
