Nagyon boldog vagyok, mert az egyik kedvenc blogom írójával sikerült megcsinálnom ezt az interjút.
Remélem élvezni fogjátok, és vágjunk is bele.
Mi inspirált, hogy megalkosd ezt a történetet?
,,Főként az életem, hiszen a szakítást, úgy tudjuk, legalábbis én úgy tudtam legjobban feldolgozni, hogy kiírom magamból. Elkezdtem írni egy igaz történeten alapuló szerelmi történetet, ami részben tartalmazza a volt barátommal lévő kapcsolatom egyes eleimet, de leginkább kitalált. Meg amúgy is gondoltam rá, hogy az első blogom, ami egy fantasy volt, az nem pont az én stílusom, így akartam valami mást kezdeni, így jött az egész alapötlet... Aztán meglett belőle az Édes élet :)''
Mióta élsz a blogok világában?
,,Több mint egy éve kezdtem el írni egy történetet egy barátnőm hatására. Aztán egyre mélyebbre ástam magam benne. Design blogok, trailereket, fejlécek, fanficek, rendszeres olvasók, nézettség... Mikor az első blogom elkezdtem, sokat segített Felicity, aki megcsinálta annak a kinézetet, és rávilágított, hogy ha úgyhagyom a sima alapot, az nem szép, sőt, van fejléc is a világon! Így, kéretlenül megkaptam az első kritikám, aminek hatására majdnem abbahagytam az egészet, de aztán úrrá lettem magamon, és folytattam tovább...''
Ki a példaképed?
,,Öt is van belőle. Zayn Malik, Harry Styles, Liam Payne, Niall Horan és Louis Tomlinson. És ezt nem azért mondom, mert Directioner vagyok. (Pedig nagyon-nagyon nagy Directioner vagyok ) De meg is tudom magyarázni, hogy miért. Mert elérték, amit akartak. Küzdöttek még a legdurvább időkben is, és még a mai napig is azt csinálják. Nem elég, hogy beteljesült az álmuk, szembe kell nézniük a hátrányaival, és azzal is megküzdeni. Fiatalon kerültek a reflektor elé, de megtanultak bánni a helyzettel, és nem visszaélnek vele, hanem még inkább mások javára akarják fordítani. Csak nézzük azt a rengeteg kórházlátogatást, gyűjtést és adományozást, amit csináltak. Vagy csak az Actiont. És még órákat tudnék mesélni arról, hogy milyen csodálatosak, és mennyire megtudják változtatni az ember életét. És komolyan nem "találkoztam" aranyosabb emberrel náluk :) ''
Most így visszatekintve mit változtatnál a blogoddal kapcsolatban?
,,Néhány szereplőnek a "színészét" Akkor ők voltak a kedvenceim, most már mások. Néhányukat lecserélném, de már nem szeretném, hiszen így kezdtem el, így is marad. Komolyabban? A szereplőket jobban kidolgoznám. Ha azt mondaná valaki, hogy a fele osztályt nem ismeri, sőt még a neve sosem hangzott el, maximum egyszer az egész 28 rész alatt, akkor azt mondom: Barátom, neked teljesen igazad van. Mert tényleg így van. A 15 szereplőből 4-et előtérbe helyeztem, a többi mehetett amerre akart a történet szempontjából mindegy. De igazából nem így van. Szeretném, ha az olvasók a történet legvégére teljesen megismernék az osztályt, és szinte a sajátjuknak tudják. Ami persze nagy meló lesz, és kétlem, hogy el tudnám valaha érni, de álmodni szabad...''
És végül, mit köszönhetsz a blogodnak?
,,Többet, mint amennyit el tudnék mondani. Legelőször is önbizalmat. A blogom meg az olvasóim megmutatták nekem, hogy van valami, amiben jó vagyok. Ha írok, mindent elfelejtek. Bekapcsolom halkan a zenét, és minden külső zavaró dolgot kizárok. Csak írok, és a billentyű egyre kopik a sok nyomkodástól. Megtanított, hogy a támadásokon is helyt kell állni, és megmutatni, hogy a rágalmazásoknak nincs alapja. És végül azt, hogy továbbléphettem. Sok időmbe és erőfeszítésembe telt, de az érzelmet iránta a szívem legmélyére zártam, mert tudom, hogy így a helyes. És ebben nagy szerepet játszott a blog :) ''
Nos, ennyi is lett volna az interjú! Remélem így jobban megismerhettétek az "Édes élet" c. blog íróját! :)
Fanni
